Az Eucharisztia szentségében részesültek gyermekeink

„Mert ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk,

mert mindnyájan egy kenyérből részesülünk.” (Szent Pál apostol)

Az Oltáriszentségben részesült 2024. május 26-án 16 gyermek a Kisvárdai római katolikus templomban. Linzenbold József esperes-plébános atya szolgáltatta ki számukra az Eucharisztiát.

Édesanyák vallják meg élményeiket hogyan kísérték el gyermekeiket Jézushoz.

Bodnár-Katona Viktória édesanya örömteli élménnyel ír, erről az útról:

„Az elsőáldozást alapos felkészülés előzte meg, melynek célja, hogy a gyermekek megismerjék Jézust, a mi Mennyei Atyánkat, az egyházat, valamint hogyan váljanak ennek a családnak szerető tagjává. A felkészülést József atya, Péter atya és a hitoktatók tették érdekessé és élvezetessé a gyermekek számára. Ezt követően az elsőáldozást megelőző szombaton a gyerekek először részesültek a bűnbocsánat szentségében.

A nagy napon a templom elbűvölő volt a csodaszép virágdíszítéstől. Megtelt mosolygós, fehérbe öltözött gyermekekkel, és az őket kísérő családokkal, tanítókkal, barátokkal. Szülőként megélni az elsőáldozás szentségét hihetetlen érzés. Hálás vagyok, hogy ezen a napon a gyermekemmel együtt részesülhettünk az Oltáriszentségben. Kislányom szavait idézve: „Anya, csodálatos volt ez a nap, nem is lehetnék ennél boldogabb”.

E felejthetetlen esemény során megértették gyermekeink, hogy mennyire fontos a tiszta lélek, az összetartozás és hogy jónak lenni jó, valamint a szentáldozás nem befejezése, hanem gyönyörű kezdete egy egész életre kiható folyamatnak.”

Koleszár-Szabolcsi Brigitta hálás édesanya a bűnbánat szentségét, a szentgyónás fontosságát írja le:

„Gyermekeink 2 éven keresztül, hétről hétre, szombat délelőttönként készültek az elsőáldozásra. József atyával közösen beszélgettek és tanultak a fontosabb egyházi fogalmakról, a gyónás fontosságáról, vizsgálgatták lelkiismeretüket. Mi szülők is, alkalmanként, vasárnap délután összegyűltünk, hogy az atyától megkapjuk mindazt az iránymutatást, ami támaszként szolgálhat ahhoz, hogy gyermekeinket elkísérjük a szentség felvételéig. Felkészített bennünket, hogy legyenek válaszaink gyermekeink kérdéseire és felelős keresztény felnőttként segítsük őket, hogy még közelebb érezzék magukhoz a Jóistent.

Az elsőáldozást megelőző napon végül 16 gyermek vett részt az első szentgyónáson. Kicsiny tenyerükben szorongatták, papírokra előre felírva lelki tükrüket, hogy segítségül hívhassák bűnbánatuk során. A gyónást követően, a megtisztulás jelképeként közösen égették el az apró kis papír fecniket. A Szentháromság vasárnapjával végül elérkezett a várva várt nap. Egységes fehér ruhába öltözve, egy-egy szál fehér rózsával a kezükben vonultak be gyermekeink a templomba a hitoktatóik vezetésével. Megható pillanat volt ez, mert olyanok voltak, mintha kicsiny angyalok szálltak volna alá a mennyek országából.

Azt gondolom, hogy gyermekeink és velük együtt mi is örök emlékként hordozzuk ezt a napot, amikor is Isten gyermekeként, ők valójában részesültek az Eucharisztiában. Szülőként bízom abban, hogy megfelelő példamutatás mellett ennek állandó igénye elkíséri majd őket egész földi életük során.”

Hajdú Tünde édesanya a család, gyermeke örömét, az agapé ünnep háláját fogalmazta meg:

„Az elsőáldozás, egy jelentős és meghatározó vallási esemény volt számunkra és a gyermekünk számára is. Kislányunk fontosnak tartotta az előkészítő foglalkozásokon való részvételt, ahová minden alkalommal, nagy örömmel, lelkesedéssel, elhivatottsággal és kíváncsisággal érkezett, hiszen József Atya nagyon alaposan és gyermeki nyelven megfogalmazva építette fel a tanításait. Mindez lehetőséget nyújtott arra, hogy mélyebb kapcsolatot alakítsanak ki Istennel és Jézus Krisztussal, mielőtt magukhoz veszik az Oltáriszentséget.

A nagy napon, felkészülten, de mégis izgatottan és izgalommal tele érkezett a szentmisére. Csodálatos érzés volt látni, ahogy áhítattal, fehér rózsával a kezükben vonulnak be a gyönyörűen feldíszített és megszentelt templomba. Gyermekünk már nagyon várta azt a pillanatot, hogy a hófehér ruhában az oltár előtt állva kiszolgáltassák számára is a szentséget. Nagyon szép és megható pillanat volt, amikor a megszokott szertartást egy-egy köszöntő szöveg vagy vers tett még meghittebbé, személyesebbé. A szentmise után a szeretetvendégség keretében közösen adtak hálát és mondtak köszönetet a Jó Istennek ezért a szép napért.

Számunkra örömöt, boldogságot és ünneplést is jelentett ez a nap; egy olyan örömteli élményt, melyet a családi körben való ünneplés tovább fokozott, és pozitív érzelmi emlékeket hagyott maga után. Úgy gondolom, hogy az elsőáldozás az első lépés a vallási élet hosszú távú gyakorlásában, amely magában foglalja a bérmálkozást és a rendszeres szentségekben való részesülést.”

Elsőáldozóinknak és családjaiknak hálásan köszönjük, hogy Isten családjaként együtt ünnepelhettük.

Poncsákné Dolhai Csilla hitoktató

Fotó: Szabó Sándor