Gyalogos zarándoklat – 2025

„Nem kell előre ismerned minden kanyart. Elég, ha tudod: Isten veled van és előtted jár.” (Mai ige)

Milyen különös véletlen, hogy ez az idézet volt az aznapi igeszakasz, melyet 2025. július 27-én a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsújának napján olvashattunk a “Maiige” oldalán. Nem kell előre ismerned minden kanyart… a mi kis közösségünk, zarándokcsoportunk sem ismerte előre, hogy az éjszaka folyamán mi vár ránk az út során, mégis vállaltuk – a megjósolt zivatar ellenére is – hogy gyalog indulunk neki a közel 44 km-es szakasznak, hogy másnap részt vehessünk a búcsúi szentmisén.

Az út során mindannyian megtapasztaltuk, milyen sokat jelent egy-egy biztató szó, egy segítő kéz, egy szívből jövő vendéglátás. Ezúton is hálásan köszönjük az anarcsi görögkatolikus Kovács Róbert atyának és kedves feleségének, a nyírkarászi egyházközség híveinek, különösen Mató Zsuzsanna tanárnőnek, aki utána csatlakozott hozzánk, valamint Lázár István baktalórántházi plébános atyának a szeretetteljes fogadtatást.

A kis közösség az éjszaka folyamán végig énekelte és imádkozta az utat, sokan meg is jegyezték: “ilyen különös, felemelő élményben még soha nem volt részük egy zarándoklaton sem. Volt, hogy egy-egy hosszabb, sötét erdős szakaszon szinte „átsuhantunk” – az énekek és az imák szinte elfeledtették a fáradságot”.

Egyik zarándok testvérünk Tordai Ildikó így fogalmazott: „44 km zarándoklat viharban, esőben, sötét éjben, hittel… Amit a szív elhatároz, azt az akarat véghezviszi. A hit vitt, az akarat tartott, a kegyelem elért. Minden lépés ima volt. Isten ott volt minden csepp esőben.” – azt hiszem, ennél szebben nem is fogalmazhattuk volna meg az átélt élményeket.

Ebben az évben autós kísérőként voltam jelen, vittem a csomagokat, világítottam az éjszaka sötétjében, ott voltam, ha a társaimra zúduló esőt és viharos szelet már nem lehetett bírni. S néha ott voltam a csendben – a sűrű és olykor viharos fekete mindenségben – s közben aggódva figyeltem a távolból közeledő kis lámpák fényeit, s tudtam, nem vagyok egyedül, jön a kis csoport, elöl a megvilágított kereszttel haladnak, jönnek, s együtt elérjük a kitűzött célt.

Hálás szívvel gondolunk vissza erre a közös útra, mert egyenként mindenkitől tanultunk valami újat, megtapasztaltunk valami különlegesen szépet, s együtt élhettük meg: a Szűzanya vár ránk! Isten áldása legyen mindannyiunkon.

Kisvárda, 2025. július 26-27.

Koszta Mariann

szervező