Mészáros Zsolt
Mészáros Zsolt kisvárdai káplán

Nyíregyházán születetem 31 évvel ezelőtt, tizennégy gyermekes család ötödik gyermekeként. Gyermekkoromat meghatározta a szüleim és testvéreim szeretete, amely mindmáig elkísér. Iskolámat Nyíregyházán kezdtem Kazinczy Ferenc Általános Iskolában és a Szent Imre Katolikus Gimnáziumban folytattam, ahol megtapasztaltam Isten hívó szavát, amely különböző közegeken keresztül mutatkozott meg az életemben, mint például cserkészet vagy egy fiatalokból álló közösség. Érettségit követően jelentkeztem a Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye szolgálatára és Vácott töltött egy éves előkészítő után Egerben kezdtem meg teológiai tanulmányaimat. Majd egy gyakorlati évet Szegeden és egy másik pasztorális évet Olaszországban teljesítettem. A diakónusi gyakorlatomat 2014. szeptember 1-től, december 31-ig Kisvárdán végeztem.

Három éve fejeztem be tanulmányaimat az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézetben, amire nagy hálával és örömmel emlékszem vissza. 2015. június 27-én, Nyíregyházán szenteltek pappá. Három csodálatos évet Rakamazon szolgáltam. A papszentelésem óta a lelkipásztori tevékenységeken belül az általános iskolákban hitoktatást- a plébánián szentségekre való felkészítést folytattam. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a legjobb tudásom szerint tanítsam meg a gyerekeket keresztény hitünk tanítására és annak megélésére. Ezért szükségét érzem annak, hogy a megszerzett tudásom mellett mindig nyitott maradjak Mennyei Atyánkra és az engem körülvevő emberekkel való élő kapcsolatra. Ehhez viszont fontos, hogy minden nap bővítsem az életről szerzett tapasztalataimat. Ezért örülök annak, hogy Kisvárdára kerültem, mert ez a hely nagyon alkalmas arra, hogy az Isten- és felebaráti szeretetben növekedjem. Munkám mellett örömmel vállalok olyan kihívásokat, amellyel szembe tudok nézni és képes vagyok teljesíteni. Büszke vagyok arra, hogy ebben az egyházközségben színvonalas oktatás és aktív hitélet folyik, és ennek én is tevékeny részvevője lehetek.

Szentelési jelmondatom, amit Szent Márk evangéliumából választottam: „Éloí, Éloí lámmá szábáktáni. Istenem, Istenem miért hagytál el engem!?”

Ez a mondat egyben lelkipásztori tevékenységem jelmondata is. Az új helyemen és feladatkörömben elsősorban Isten az, aki tevékenykedik és nem én. Isten az, aki végtelenül szeret, és én is az Ő szeretetéből élek, mint mások. Én is még tanulom, hogy miként kell segíteni –meghallgatni -megbocsájtani -kommunikálni -szeretni másokat, ahogy Isten szeret minket. Végül ebből a mondatból kifolyólag szeretném nagyon sokszor átélni, hogy nincs reménytelen ember vagy lehetetlen helyzet és ezek alapján akarom folytatni az elődeim által megkezdett feladatokat mások és maga, megszentelődésére.

Nagyon kérlek benneteket, hogy kölcsönösen segítsük egymást és folyamatosan imádkozzunk egymásért.
Ugrás az oldal tetejére