Budapesti Fokoláre találkozó
FOKOLARE


Budapesti Fokoláre találkozó

2009. február 17.

Témáját Chiara Lubich korábbi témájából merítette: "A szeretet civilizációja felé". Ennek gondolatait tájékoztató szórólap formájában is kiadták, és a következőkben lehet olvasni:

Ha csak végignézünk korunk emberiségén, nagy keserűséggel kell megállapítanunk, hogy azt inkább a züllés árnyéka, az elkülönülés barázdái jelölték meg. Az újságok, a rádió, a televízió nap mint nap ezeknek az árulkodó jeleknek az ijesztő listáját tárják elénk. Az emberi jogokat eltapossák. Különféle materializmusok terjednek el. Teljes népeket igáznak le. A nyomor, az éhség, az analfabetizmus sebzi a szegény országokat. A gazdagokat pedig a munkanélküliség, a kábítószer, az erőszak, a pornográfia. Széles körben terjed a politikai romlottság. Az erkölcsi értékek veszítenek erejükből. A terrorizmus mindig élő. A szervezett bűnözés növekszik, a család kemény csapásokat szenved el. A természet megvetésének is megvannak a súlyos hatásai. A városiasodás jelensége emberek millióit tömöríti az embertelen nagyvárosokba. Néhány aggasztó aspektusa ez annak a széthullásnak, ami felé elindulni látszik az emberiség. Leginkább ezek kerülnek előtérbe. Tudjuk azonban, hogy ami a világban történik, abból nem minden negatív.

Sokan és sokféle odaadással munkálkodnak - jót téve másokért. Valójában számtalan erőfeszítés létezik a világban, minden területen, minden irányban társadalmunk tipikus problémáinak begyógyításáért, arculatának megújításáért. Olyan erőfeszítések ezek, melyeket mozgalmunknak bátorítani kell, osztoznia kell bennük, és támogatni azokat.

Szeretnének / szeretnénk segíteni, de nem mindig sikerül - bár teljes a jó szándék mindenkiben. Hamar megtapasztaljuk a saját korlátainkat - belső vagy külső erőknek köszönhetően engedünk a közömbösségnek, veszni hagyjuk a dolgokat, magunkba zárkózunk, és csak önmagunkra gondolunk.

Miért? - Mert azt hisszük, hogy egyedül kell küzdenünk, és csak a magunk erejére számíthatunk. És itt mutatkozik meg az "Új emberiség" sajátos hozzájárulása: ahol él, tapasztalatával alátámasztva elmondja, hogy a társadalom megújításáért folytatott óriási vállalkozásban a remény és a bizalom visszaadásában, az értékes, megfelelő és tartós javak felajánlásában, ebben a "vállalkozásunkban" nem vagyunk egyedül.

Mozgalmunk megértette azt az Örömhírt, hogy: Isten a Szeretet! Isten szeret minket, Isten minden embert szeret. Az "Új emberiség mozgalom" hívatott újra éleszteni azt az igazságot önmagában és mindazokban, akikben lehetséges, hogy a menny velünk van, és ha van egy Atyánk, akkor kenyeret is tud adni, mindazzal együtt, amire szükségünk van. ..

Tapasztalatunk és meggyőződésünk, hogy ha az örömhír szerint élünk, és ha az evangéliumi forradalmat kirobbantjuk a világban, ez a leghatékonyabb társadalmi forradalmat is jelenti. Ha az Örömhír gyöngyszemét, az Új Parancsot - hogy "szeressétek egymást, ahogy én szerettelek Titeket", úgy szeresd a testvért, mint önmagadat; szeresd ellenségeidet (sajátosan a keresztényekre jellemző) - széles körben gyakorlattá váltjuk az emberek között, ez a lehető legjobb gyógymód a világban lévő súlyos problémákra, a borzasztó veszélyekre, és a béke legnagyobb garanciái.

Miért a sok kilátástalanság, fájdalom, rossz, gonoszság, miért süllyed le az ember egyre mélyebbre? Azért, mert boldogságra vágyik. Mi tapasztalatunkból tudjuk, hogy a szeretet, a másokért élés, sőt a "másikat élés" evangéliumi kalandja a végtelen, tiszta boldogság forrása. Segítsünk, akinek csak lehet, hogy élvezze az örömnek azt a teljességét, melyet Jézus megígért, és akkor megszűnik majd ez a sok szomorú jelenség. Nem lehetetlen számunkra arról álmodni, amit ma sokan feltételezni sem mernek: hogy a világ megváltozhat, és bár sok minden szemmel láthatóan széthullik, mégis talán egy új korszak felé közeledünk.

Mi, a mozgalom tagjai, megélt tapasztalatunkat, annak emberi, földi, társadalmi életünkre gyakorolt összes hatását szeretnénk felajánlani - így a ránk jellemző módon akarunk hozzájárulni a világ megújulásához.

Ki akarjuk fejezni létünkkel, hogy ha mi meg tudjuk ezt valósítani, létezik közöttünk és bennünk a szeretet, a harmónia, a béke, a boldogság - és semmiben nem szenvedünk hiányt, akkor miért nem történhet ugyanígy az emberek sokaságával?

Ha a mi egyéni vagy közös tapasztalatainkban - (azokban is, amik ma itt elhangzanak) - léteznek a megújult emberiség jelei, tünetei, akkor azok nem csupán a saját erőfeszítésünk gyümölcsei, de nem is valamiféle lehetséges képességünk gyümölcse: hanem annak a vágynak a gyümölcse, hogy ott, a földnek azon a sarkán, ahol Isten akar bennünket, az Evangéliumból gyakorlattá váltsuk mindazt, amit megértettünk.

Ezt bemutatni, megélni egyedül képtelenek lennénk. Számunkra, mint Új Emberiség különösen is fontos: ahol egyek vagyunk Krisztus nevében, Ő ott van jelen.

Lelkesítő igazság, hogy Ő egy valóság, mely nem csak 20 évszázaddal ezelőtt létezett a világon, hanem Feltámadottként közöttünk is jelen van minden alkalommal, amikor úgy szeretünk, ahogy Ő akarja, megosztva egymással a reményt, a vágyainkat, a szükségleteket, az aggodalmat, a küzdelmet, a sikereket, megdöbbentő ígérete szerint: "Íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig".

De miért akarjuk hangsúlyozni az Evangéliumnak ezt a részletét? Fontos egyáltalán az Ő jelenléte?

Rendkívül fontos, nélkülözhetetlen, különösképpen számunkra, akik az Új Emberiség mozgalomhoz tartozunk, mi akik arra vagyunk hivatva, hogy a földi várost építsük, bizonyos értelemben folytatnunk kell a teremtő munkáját.

Kire tekintett az Atya a teremtés közben? - Azt mondja az Evangélium: "kezdetben volt az Ige… Minden általa lett." Minden általa lett, Őáltala, az Ige által. Az Igének tehát szerepe volt a teremtében. Benne volt az ember és a teremtett világ terve. Az Atya Őbenne csodálta ezt, miközben teremtett.

Mi, akik közre akarunk működni a világ megújításában, kire fogunk tekinteni a földi város harmonikus építése közben, és a teremtés folytatásában?

Ki világíthatna meg jobban minket? Jézusra fogunk tekinteni, a megtestesült Igére. Könnyebb lesz ez akkor, ha Ő ott lesz közöttünk. Őnála jobban senki sem tudja megsugallni, hogy mit kell tennünk, megerősíteni mindabban, amihez hozzáfogtunk, kijavítani vagy bátorságot adni az újrakezdéshez. De a köztünk lévő Jézus jelenléte másféle okból is fontos. Tudjuk, hogy az ember gyógyíthatatlan sebként hordozza magában a természetfeletti utáni vágyat, az isteni hajtja, a végtelen űzi, az örök vonzza.

Tudjuk, hogy ha sikerülne is megújítani az egész emberiséget, és valóban felépíteni egy új világot, szíve akkor sem érné el teljesen, amire vágyik.

Miért? Mert olyan életre teremtetett, mely nem múlik el… Ezért itt is hangsúlyoznunk kell egyfajta igazságot: az ember a földi várost építve már mostantól maradandót építhet, mert fáradozásával, munkájával részt vesz annak az "új égnek és új földnek" a megteremtésében, ami várni fogja őt…

Annak viszont, hogy ez megvalósuljon, van egy feltétele. Az ember művei, melyeket létrehoz a világban, csak akkor maradnak meg, ha a szeretet parancsa az alapjuk. De ki garantálja, hogy ennek megfelelően fáradozunk-e; ki mondja meg, hogy valóban a szeretet sziklájára építünk-e, és ki biztosít minket arról, hogy amit teszünk, nem fog-e elenyészni?

A köztünk lévő Jézus. - A köztünk lévő Jézus nemesít át minden kis és nagy közösséget, a földi, ugyanakkor a mennyei város egy-egy sejtjévé alakítva azokat, Ő biztosít erről. Hiszen Ő teljességgel jelen van ott, ahol a szeretet élő. Ő Isten ajándéka, ugyanakkor gyümölcsei is kölcsönös szeretetünknek, melyet minden tevékenységünk alapjává kell tennünk.

A köztünk lévő Jézus! Őbenne rejlik tehát az új emberiség terve, Ő a garancia, hogy amit teszünk, az maradandó.

Tehát hogyne látnánk lenyűgözve az utat, amin elindultunk, és ami előttünk áll? Hogy is ne álmodnánk egy új emberiségről, amikor velünk van Ő, akinek Lelke azt mondta: "Íme, újjáalkotok mindent…"

Mozgalmunkon keresztül és annak lelkületével Isten egy hatékony eszközt ajándékozott nekünk, hogy új reményt nyújtsunk az emberiségnek azon az úton, mely a "szeretet civilizációja" felé halad.
  
(Galambos Gézáné Marika)

Ugrás az oldal tetejére