Fokoláre világkongresszus, Castel Gandolfo
FOKOLARE


Fokoláre világkongresszus, Castel Gandolfo

2010. január 22-24.

Amikor Galambos Gézáné - Marika megkérdezett, hogy szeretnék-e elmenni Rómába a Fokoláre lelkiség tagjaival, nem gondoltam, hogy milyen csodálatos élményekben lesz részem a napfényes Itália földjén. Annyit tudtam csak, hogy ebből a régióból egyedül megyek, Budapestről indulunk busszal, és 41 számomra ismeretlen emberrel fogok utazni.
Igent mondtam, mert úgy éreztem, hogy szükségem van néhány nap magányra, hogy átgondolhassam az életemben felmerülő lelki nehézségeket. Magány - az nem volt, helyette egy szerető közösségbe csöppentem. Amikor elindultunk a busszal bemutatkozott két tolmácsunk: Ferenczi Zoltán és Echart Emese  akik végig kísértek bennünket ezen a csodálatos utazáson. A csoport tagjai is elmondták, hogy honnan jöttek, és hogyan kerültek kapcsolatba a lelkiséggel.

Első állomásunk Lopianó volt. Megnéztünk egy kiállítást, ahol bemutatták azokat a tárgyakat, amit a helyi kézműves műhelyben készítenek. Ez a kis település egy fokoláre falu, ahol az evangéliumi élet szerint élnek az emberek. A világ minden tájáról érkező házas és magányos fokolárék  4-6 hónapot töltenek itt. Ez idő alatt a lelki formálódás keretében délelőtt tanulnak, délután megtermelik a falu fenntartásához szükséges anyagi javakat.
Délben szentmisén vettünk részt a helyi csodálatos templomban, az éppen ott látogató brazil csoporttal együtt.

Másnap kezdődött a kongresszus Castel Gandolfóban, a Pápa nyári rezidenciájának konferencia termében. A világ 27 országából 1630 fő volt jelen. A kongresszus az IBOLYA szín jegyében szerveződött, ami a fokoláre mozgalomban a kommunikációt jelenti.

Kommunikáció a mozgalmon belül, a mozgalomból „kifelé” és kommunikáció a családban. Chiara videó felvételén a kommunikációt, mint szükséges eszközt határozza meg. „Mindenki mindenkivel, mindenki mindenkiért” mondja. A szeretet egyesít bennünket, feladatunk, hogy a mozgalmat életben tartsuk, és Istent ismét divatba hozzuk! Ehhez szükség van arra, hogy használjuk a modern kommunikációs eszközöket, az újságot (Új város) a könyvnyomtatást, a videón való megjelenést. Az evangélium azt mondja: A tetőkről kell kiáltani, ezt kell mi is tegyük.

Az előadások, és tapasztalatok között szép zongora-szólókat, és énekeket hallgattunk, vendég volt a Veronai Aréna három operaénekes művésze is.
Sikerült meglátogatni Chiara sírját is, nagy meglepetésünkre éppen január 22.-én Chiara 90. születésnapján került erre sor.
Kiemelt jelentősége volt az előadások között a családon belüli kommunikációnak.

Az, hogy mindig sietünk, nem beszélgetünk egymással széttöredezetté teszi a kapcsolatokat. Minden emberben Jézus beszél hozzánk. De nemcsak a szó lehet kommunikációs eszköz, hanem a csönd, az ölelés, egy simogatás, egy mosoly, az odafigyelő gondoskodásnak bármely formája. Az, ahogy kifejezzük magunkat, figyelünk, befogadjuk, értékeljük azt amit a másik mondani akar. Nagyon fontos a gyermekekkel való kommunikáció. Tudatosan kell gyermekeinket Istenhez vezetni, akkor még van esélyük arra, hogy családi életünkben megvalósítsuk a szeretet közösségét.

Az utolsó napon a Vatikánba is ellátogattunk A Szent Péter bazilika lenyűgöző méreteivel mindenkit elkápráztatott. Lehetőségünk volt papjainkért imádkozni Szent Péter sírjánál, és megláthattuk II. János Pál pápa sírját is.
Isten kegyelmében gazdag napokat élhettünk át, és csak azt kívánom mindenkinek, hogy élete során tapasztalhassa meg azt a szeretet közösséget, amit én megtapasztaltam ezen az úton.

Dicső Lászlóné

[ képek... ]

Ugrás az oldal tetejére