A család és imádság
FOKOLARE


A család és imádság

2011. június 14.

kepA család évében Chiara Lubich előadását szeretnénk közreadni a család és imádság kapcsolatáról. Az előadás terjedelmére való tekintettel három részletben olvashatjuk, három egymást követő hónapban. Legyen mindenkinek épülésére a Fokoláre lelkiséget megalapító előadása.

I. A család

Ma frontális támadást intéznek a család ellen és ez a támadás egyre erősebb. A hagyományos erkölcsi értékek hanyatlása, az elméleti és gyakorlati materializmus, a fogyasztói társadalom élvezetekre beállított gondolkodásmódja erősen veszélyezteti, sőt rombolja a családot. Sok kortársunkban felmerül a kérdés, hogy vajon mi értelme, milyen jelentősége van egyáltalán a családnak.

Szociológusok, nevelő, politikusok, moralisták elmondhatnák róla véleményüket. Bennünket, keresztényeket, azt hiszem, elsősorban az érdekel, hogy megragadjuk Isten elgondolását a családdal kapcsolatban, hogy milyen helyet szán Ő neki. Ahhoz, hogy ezt megértsük, elég ha megfontoljuk a következőket: Amikor Isten megteremtette az emberi nemet, egy családot alkotott, amikor Isten Igéje a földre jött, egy családba akart beleszületni, amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, elsőnek egy új család megünneplésében vett részt.

Istennek annyira a szívén feküdt a család, annyira nagy jelentőséget tulajdonított neki, hogy saját képmását nyomtatta bele? A család ugyanis magának Istennek, a Szentháromságnak az életét tükrözi vissza. Ez elég is arra, hogy lássuk, mi a család Isten számára. De milyennek is gondolta el Isten a családot?

Isten, aki szeretet, a családot a szeretet összefonódásának, kapcsolatrendszerének képzelte el, házastársi szeretet a feleség és férj között, anyai és apai szeretet a gyermekek iránt, gyermeki szeretet a szülők iránt. A nagyszülők szeretete az unokák, az unokák szeretete a nagyszülők iránt, a nagynénik és nagybácsik szeretete és így tovább. A család tehát kincstár, gyönyörű ékszer, a szeretet misztériuma.

Ilyennek gondolta, ilyennek teremtette Isten a családot. És Fia, amikor a világot megváltotta, felemelte és megtisztította ezt a természetes szeretetet - mellyel át vannak itatva a család tagjai - az isteni szeretettel, melyet Ő hozott a földre, azzal a tűzzel, melyről azt akarja, hogy mindenütt fellobbanjon. Ezáltal a család nemcsak az emberiség elsődleges sejtje, melyet Fia alapított. A természetfölötti szeretetnél fogva, a kereszténység és a többi szentség, különösen a házasság szentsége által a család tagjai egyénileg és együtt is arra a magasztos és szédítően magas feladatra vannak hivatva, hogy családjukat kis egyházként, "ecclesiola"-ként építsék.

Az imádság

Szóljunk most az imádság jelentőségéről általában. Mi is az imádság? Fontos egyáltalán az imádság? Lehet, hogy nem hisszük vagy nem is gondoltunk rá, de az imádság alapvető az ember, az emberi lét számára.

Azért, mert az embert Isten képmására teremtették. Ez azt jelenti, hogy megvan a lehetősége arra, hogy odaálljon Isten elé, természetesen úgy, mint a teremtmény a teremtője elé, ugyanakkor azonban partnerként nevén szólíthatja Istent, azt mondhatja neki: Te. Képes arra, hogy kapcsolatot létesítsen Istennel, közösségben legyen vele. Ez a lehetőség annyira jellemző az emberre, hogy lényegi tulajdonságát képezi, ebből lehet igazán megmondani, hogy ki is ő. Így az ember nem igazából önmaga, ha nem valósítja meg ezt a különleges hivatását. Ezt az Istennek való kapcsolatot ápolni, közösségben lenni vele azt jelenti: imádkozni. Ezért az ember csak akkor teljes mértékben olyan, amilyennek Isten elképzelte, ha imádkozik. Hogy az embernek alapvető hivatása van az imádságra, az abból is kiderül, ha szemügyre vesszük a különböző vallások követőit. Ösztönösen megvan bennünk az Istenhez vagy valamilyen felsőbbrendű lényhez való fordulás. Ha megismerjük más vallású testvéreinket, felfedezhetjük csodálatos szövegű imáikat. Egy titokzatos, de hatékony erőről tesznek ezek tanúságot, mely arra sarkallja az embereket, hogy imádkozzanak. Nem kell azonban messzire mennünk. Napjainkban egy elkereszténytelenedett világban élnünk, ahol többé nem Isten, hanem az ember (vagy a tudomány, a technika, a haladás) van az élet középpontjában. De itt is tanúi lehetünk annak, hogy van egy visszatérés, egy vágy, egy szomjúság az imádság iránt, különösen a fiatalak körében annak jeléül, hogy minden korban felszínre tör az ember igazi természete, istenképisége. Felmerül a kérés, hogy vajon az imádság csupán személyes ügye az embernek?

Az imádság alapvetően személyes ügy, de különösen számunkra, keresztények számára hiba lenne egyedül annak tekinteni. Egyek vagyunk egymással Krisztus misztikus Testében. Olyan misztérium ez, amit egy kicsit megsejthetünk a közlekedő edényekre gondolva. Amikor vizet öntünk az egyikbe, akkor megemelkedik a folyadék szintje az összes többiben is. Ugyanígy van akkor, ha valaki imádkozik. Az imádság a lélek felemelkedése Istenhez és amikor egyikünk felemelkedik, felemeli magával a többieket is.

A keresztény ima ezért egyrészről személyes ügy, de közösségi, egyházi valóság is. Ez mindig igaz, de különösen igaz a liturgikus ima különféle kifejeződéseire. Ez az ima a keresztény imádság csúcsa, mert magának az egyháznak az imája.

A család és imádság kapcsolata

Van kapcsolat a család és az imádság között? Van valami köze a családnak imádsághoz? Bizonyára igen.

Mindenekelőtt azért, mert az imádság pont a családban születik. A családban kell születnie. A család az imádság első iskolája. A gyermekeknek legkisebb koruktól fogva meg kell tanulniuk Isten érzékelni és tisztelni. Az ember később egész életében ezen a területen is abból él, amit családjából hozott. Ha valaki nem tanul meg imádkozni a családban, nehezen tudja bepótolni ezt a hiányt. Ismeretes, hogy mennyire lényeges az a természetfölötti, az az isteni, amit a gyermekek létük első három évében érzékelnek. Ezért különös gonddal kell foglalkozni velük mindenekelőtt életük első ezer napjában, de legkésőbb is, legalább hat éves korukig.

Az ember jövőjének evangélizálása tehát nagy mértékben a "házi egyháztól", az "ecclesiolától" függ. (folytatjuk)

Fokoláre csoport

Ugrás az oldal tetejére