Élménybeszámoló a Focolare-mozgalom budapesti országos találkozójáról
FOKOLARE


Élménybeszámoló a Focolare-mozgalom budapesti országos találkozójáról

2009. január 17.

Budapesten a kőbányai Szent László Gimnázium dísztermében tartották a Fokoláre családtalálkozót, mintegy 3-400 fő részvételével. A találkozón Dull Géza atya végezte az ünnepi szentmisét. A másik jeles személyiség Igino Girodani, aki Chiara Lubich társalapítója. Ő egy olasz családos férfi, aki politikus volt. Egyik írásából, elmélkedéséből merítettek, amit rövidítve ki is nyomtattak és szétosztottak (ld.: e beszámolót követően a teljes nyomtatott anyagot! - szerk.) A címe: A köztünk lévő Jézus a családban. A fő előadás e köré a témakör köré csoportosult, és emellett tapasztalatokat osztottunk meg. Kiscsoportos beszélgetést is szerveztek és voltak, akik a különböző rész-témákból rövid "előadásokkal" készültek, melyeket a plénum előtt a színpadon mondtak el, tanúságtételként.

A napi programot illetően délelőtt 1/2 10 óráig volt megérkezés, és az egész nap délután 5-ig tartott. Megérkezés után közös éneklés volt, majd bemutatkozott mindenki, hogy ki honnan jött. Ezután következett a tapasztalatok megosztása, majd szentmise, utána ebédszünet a magunkkal hozott élelemből. Ebéd után kiscsoportos beszélgetés következett, meglátások, felhívások a nap témájával kapcsolatban, és így záródott a nap. Az elhangzott olasz nyelvű előadást szinkrontolmácsolás segített megérteni.

A tapasztalatcsere folyamán sokféle hozzászólás fogalmazódott meg. Az első blokkban 5-6 beszámoló hangzott el. Többek között egy házaspár arról beszélt, hogy olyan emberekkel foglalkoznak, akik egyedül maradtak, mert meghalt vagy válás során elhagyta a házastársa. Elmondták, hogyan kísértek el ilyen embert a gyászában, vagy hogyan álltak a mellé a feleség mellé, akit elhagyott a férje a gyerekkel, és ennek ellenére hogyan rendeződött végül a házasságuk. Másik tapasztalat, hogy hogyan imádkoznak, miként hordozzák imáikban a másik embert. Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok hangzottak el.

Összességében egyházmegyei szinten és nagyobb plébániák közösségeinek szintjén is képviseltették magukat e lelkiség csoportjai. Emellett az "Új Város" mozgalom képviselői is jelen voltak. Ezen kívül a házasság előtt álló fiatalok, a gyermekek, házas a férfiak, és nők csoportjai is részt vettek.
A találkozón elhangzott Igino Giordani írása, melynek címe "A szeretet" volt, átfogó mottója pedig: A köztünk lévő Jézus a családban. Ennek gondolatait szeretném ezúton megosztani. A felhasznált idézetek a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójából származnak.
- A házasság és a család Isten két nagy emberi valóságot egyesített: az élet továbbadására szolgáló hivatást, és a férfi és nő közti legitim kölcsönös szeretetet." Az élet és a szeretet: az élet, mely Isten szeretete az ember iránt, és a szeretetet, mely Isten élete az emberekben. A szeretet tehát nem csupán emberi érzelem, hanem isteni fuvallat is: részesedés az isteni életből.

Soha egyetlen költő sem beszélt ilyen magasztosan a hitvesi szeretetről. A vallás itt is a legtisztább költészet magaslataira emelkedik, miközben egyúttal megvalósítja a legésszerűbb társadalmiasságot.

A házasság értéke lényegileg ebben a szeretetben áll: nem a származási, anyagi vagy élettani szempontokban… Ezért a házasság ereje a szeretetből fakad. , és a legjobb dolog, amit a fiatal házasoknak kívánhatunk, az éppen a szeretet. "A házasoknak - figyelmeztet a Zsinat - jusson eszébe, hogy a Teremtő Isten szeretetének munkatársai, mintegy tolmácsai." A Zsinat fel akarta emelni a családot eredeti méltóságára, és ezért rámutatott annak eredetére, a szeretetre, ahonnan az egész keresztény élet fakad. Ezzel megtisztítja, egyszerűvé teszi, és átisteníti a családot.

A zsinati dokumentum csodálatos világossággal és erővel fogalmazza meg ezt a valóságot: "A törvényes házastársi szeretet felemelkedik az isteni szeretetbe."

Feleség és férj tiszta szeretete behatol a Szentháromság szeretetének áramába: a Szentlélek bevonja a teremtményeket is. Így a szeretetük nemcsak törvényes és védett, hanem átistenített, mert úgy tekinthetünk rá, mint a szeretet-Isten életéből való részesedésre, az ő kifejeződésére. Ha a házastársak szeretik egymást, akkor tanúságot tesznek Isten jelenlétéről, és bizonyítékul szolgálnak létezésére. Ugyanakkor törekszenek a tökéletesség állapotára is. Így el lehet mondani, hogy a férj úgy szentelődik meg, ha szereti a feleségét; a feleség úgy szentelődik meg, ha szereti a férjét. A gyermekek aztán a szülők megszentelődésében találják meg megszentelődésük forrását. Ha a házasok tudnák ezt, akkor megértenék, hogy a házastársi szeretet nemcsak egy bizonyos életkorban felébredő, külső vonásokon alapuló szimpátia, hanem túlmutat a koron és a testi vonzalmon, mert a lélekben gyökerezik, és az Örökkévaló táplálja. Természetes, hogy ezt a szeretetet nem szakíthatják meg a testből eredő szeszélyek és változások, hiszen az isteni életből való részesdésről van szó.

"Az Isten igéje a jegyeseket ismételten arra hívja, hogy jegyességüket tiszta szeretettel, a házastársak pedig házastársi egységüket osztatlan egységgel táplálják és erősítsék… Egy ilyen szeretet, mely erősíti az emberi és isteni értékeket, sokkal magasabb rendű a puszta erotikus vonzalomnál."

Ezért új alapokra kell helyeznünk, és meg kell erősítenünk házaság-tudatunkat, hiszen a házasságot Isten hívta életre, és így nagy felelősséggel jár. Minden kötelességnek eleget lehet azonban tenni, ha van szeretet, az a kulcs, mely megold minden problémát. Ha a házastársak teret engednek a szeretetnek (és nem a szenvedélynek, a számításnak vagy a szeszélynek), akkor egyesülésükből Isten népe növekedése eszköze lesz, azé a népé, melyre rá van bízva Isten, az Atya országának építése, egy olyan világban, melyet eláraszt az Ellenség szabadságtipró birodalmának való behódolás ösztöne.

Tudjuk, hogy a házasélet - emlékeztet a Pápa - "a keresztény életnek nem könnyű útja", "de hosszú út a megszentelődés felé".

Íme, ez az igazán magas cél, ez az ideál, mely egy fáradságos, meredek ösvény felfelé, mely néha a Kálváriára vezető útnak tűnik. A házasok útja a legáltalánosabb út a szentté válásra. A családi együttélés az életszentség mindennapos termőtalajává lehet, sőt azzá kell lennie, a keresztény élet mércéjének alkalmazásával. Nincs regulája, pontosan meghatározott penitenciája, böjtje, zarándoklata…; ezzel szemben bővelkedik olyan eseményekben, megpróbáltatásokban, melyek egyenlő mértékben tartalmazzák az összes aszketikus gyakorlatot. Egy cölibátus nélküli szerzetességről van szó; Isten művéről, mely liturgiává alakítja a munkát, a fáradságot és a mindennapos lemondást. A szentté válást a kereszttel, a szeretet virágával lehet elérni; az emberi lét fejlődése egy keresztút mindenki számára. A keresztény úgy járja be ezt az utat, hogy kihasználja annak kényelmetlenségeit, hogy életszentséggel ajándékozza meg saját magát, családtagjait és a környezetében élőket, mégpedig felsőfokú életszentséggel. Az élet nehézségei nem nyomják agyon azt a családot, mely Istenben gyökerezik, miközben sok esetben elsöprik azt, mely csak a pénzre alapul. A házastársak ereje egységükben rejlik, ez az egység azonban a szeretet gyümölcse. Ezért mind földi, mind égi érdekük, hogy szeressék egymást, megszentelődésük érdekében kihasználva a megpróbáltatásokat, fájdalmakat, kiábrándulásokat.

A Zsinat emlékeztet rá, hogy a legmegrázóbb megpróbáltatások közepette is ott van a családban Krisztus. Ebben rejlik a titok, ebben rejlik az erő. Krisztus - tanítja a Zsinat - "a házastársak segítségére siet; velük marad, mert ahogy szerette Egyházát, és önmagát adta érte, úgy a házastársak is szeretik egymást örökké tartó hűséggel…"

Láthatjuk, hogy mindig a szeretet van a középpontban. Bizonyos szerzők, akik nem ismerik az Evangéliumot, azt hitték, hogy a kereszténység a szerelmet sötét és pesszimista módon elnyomja; de nyilvánvalóan összetévesztették a szerelmet a minden művészetet nélkülöző léha irodalomban ábrázolt hirtelen fellobbanással.

Magától értetődik, hogy egy ilyen tiszta szerelem megköveteli a házastársi tisztaságot. A szülők csak ezzel a feltétellel, csak ilyen körülmények között válhatnak gyermekeik nevelőivé. Ezért van az, hogy a tisztaság szellemében élő családok erkölcsi egészséget és erőt sugároznak társadalmi környezetükbe.

"A derű, a béke, a nagylelkűség, a világos, őszinte kapcsolat" mind a házasság tisztaság virágai. Ez a tisztaság a világ nyomorúságát az isteni valóság fényében láttatja a szivárvány minden színében. Megmutatja azt, amit Jézus mondott, hogy "Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent".

Ezek az igazságok - mondja VI.Pál pápa - érvényesek minden család számára, a kereszténységen kívül is. A család tehát a szeretetből van teremtve. Ez a szeretet az élet forrása, és így az élet továbbadásának forrása is. A zsinat dicsőíti a "kölcsönös szeretetet, melyből erő, intelligencia, öröm virágzik ki, és legyőzi az összes nyomorúságot, megpróbáltatást és nehézséget.

Ahol szeretet van, ott élet van; ahol hiányzik a szeretet, ott megjelenik a halál. "Szeress és tégy, amit akarsz": ez az igazság mindenekelőtt az otthoni környezetre áll, ahol megjelenik az állandó újdonság, az újjászülető tavasz. Ez a szenvedéseket is az életet tápláló elemmé alakítja, ahogy Mária és József is a megváltás szolgálatába állítva látták a betlehemi istállót, az Egyiptomból való menekülést, Jézus elvesztését, a megpróbáltatásokat, a fáradozásokat… Ez a szeretet menti meg a családot a drámai megpróbáltatások, betegségek, és mindenfajta szenvedések, nélkülözések idején is, amikor a szétesés, tönkremenés veszélye fenyegeti, de ahol a kétségbeesés csúcsán a szeretet győz.

(Galambos Gézáné Marika)

Ugrás az oldal tetejére