Élménybeszámoló a Focolare-mozgalom budapesti országos találkozójáról
FOKOLARE


Család és imádság II.

2011. július 6.

kepA család évében –Chiara Lubich a Fokolare Lelkiségi Mozgalom megalapítójának „Család és imádság” címmel elhangzott előadását adjuk közre három egymást követő hónapban. Az elmúlt hónapban a „család” fogalmát jártuk körül, valamint az imádság jelentőségéről beszéltünk.

A szülők Istenről tesznek tanúságot

Hogyan végezhetik a szülők eredményesen azt a feladatukat, hogy imádságra kell tanítaniuk gyermekeiket? Ahhoz, hogy a gyermekek megtanulják imádni Istent, mindenekelőtt meg kell őket ismertetni Isten valóságával, fel kell fedezniük létét. Tudniuk kell, hogy Isten létezik. A szülőknek rendkívüli lehetőségük van arra, hogy gyermekeik számára ezt a tudatot közvetítsék: tanúságot tehetnek Istenről. „Hogy legyenek egy (a szeretetben és az igazságban) – mondja Jézus az evangéliumban-, hogy a világ higgyen” (Jn. 1 7,21). A keresztények szeressék egymást, hogy a többiekre kiáradjon a hit fénye. Ha a Krisztusban való egységünk, kölcsönös szeretetünk annyira megérintheti a gyakran hitetlen, a materializmusban, elvilágiasodásban és sok más bajban megcsontosodott felnőtteket, hogy elkezdenek hinni, akkor gyermekeink ártatlan kis világa még kevésbé marad érzéketlen erre a tanúságtételre: rajta keresztül elkezdik megérteni, hogy létezik Valaki, aki mindenkit átölel szeretetével, és ösztönös bizalommal fognak eszükkel és szívükkel hozzá fordulni. Csak azok az apák és anyák képesek hatékonyan utat találni gyermekeik szívébe és ott olyan nyomot hagyni, melyet az élet következő eseményei nem fognak tudni eltörölni, akik nap mint nap kölcsönös és folyamatos  szeretetben élnek, mely természetfölöttivé teszi, megerősíti, megszilárdítja természetes szeretetüket.

Ezt a kölcsönös szeretetet azonban helyes alapokra kell helyezni ahhoz, hogy tökéletesen megfeleljen annak, amit Jézus parancsol. Ő azt akarja, hogy a férj a feleségében ne egyszerűen egy élettársat lásson és szeressen, hanem Őt magát, Krisztust szeresse benne. Magára vonatkoztatja ugyanis azt, amit a férj a feleségnek tesz és fordítva. Ezen felül Jézust a feleségünkben és Jézust a férjünkben azzal a mértékkel kell szeretni, amit Jézus kér és amit ezekkel a szavakkal fejez ki: „Szerességetek egymást, ahogy én szerettelek titeket” (Jn 13,34). Szeressétek tehát egymást annyira, hogy készek legyetek egymásért adni életeteket. Ha egész nap ez lebeg a szülők szeme előtt, akár imádkoznak, akár dolgoznak, az asztalhoz ülnek, pihennek, tanulnak, nevetnek vagy játszanak gyermekeikkel, … akkor minden pillanat alkalmassá válik arra, hogy tanúságot tegyenek Istenről. De ennél még többről van szó. Mivel ez a tanúságtétel áldozatot kíván, a szülők kétszeresen is vonzást gyakorolnak gyermekeikre („Ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok” –vő.Jn 12,32-, mondja Jézus), és olyan mintaképek lesznek, akikre gyermekeik egész lényükkel hasonlítani akarnak.

Ezért ha a szülők úgy imádkoznak együtt, hogy azt külső jelekkel is kifejezésre juttatják, például letérdelnek, keresztet vetnek, elmondanak egy kötött imát, akkor a kicsik utánozni fogják őket. Ők is megpróbálnak letérdelni, keresztet vetni és gagyogni valamit, amiből talán először semmit sem értenek, egyedül a példa ragadja magával őket. Aztán elérkezik az a pillanat is, hogy megtanítsuk őket szavakkal imádkozni. Ezekkel a rövid imákkal, melyeket a gyermek megtanul, kezdődik párbeszéde Istennel. Aztán később, az évek múlásával jönnek a különféle egyéb imák. A szülőknek mélyen át kell érezniük ezt a feladatot. Felidézhetjük ezzel kapcsolatban VI. Pál fájdalmas felhívását a szülőkhöz: „Anyák, megtanítjátok gyermekeiteknek a keresztény imákat? (…) És ti apák, legalább alkalomadtán képesek vagytok imádkozni gyermekeitekkel és egész családi közösségetekkel? A ti példátok (….), melyet alátámaszt a közös ima, igazi tanítás az életről, különleges érdemeket szerző istentiszteleti cselekmény”

Így születik, így fejlődik és így válik csodálatos szokássá a családi ima.

Együtt imádkozni Jézus nevében egyesülve

A családi imádság különleges ima, nem olyan, mint bármely más személyes ima. A családi imának van egy különleges hatékonysága. Jézus megígéri azoknak, akik az Ő nevében egyesülve imádkoznak (és ez feltételezi, hogy a gyerekek is megtanulták úgy szeretni a család többi tagjait, mint ahogy a szülők teszik) – Jézus tehát megígéri, hogy Ő maga lesz jelen: „Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Jézus ott van, hogy imádkozzon a családdal, a családban, Ő maga, a Mindenható, aki mindenre képes. És ha Ő jelen van, hogyan is ne hallgatná meg őt az Atya?  Így a család hamarosan megtapasztalja Isten gondviselésének közbelépését, a hit növekedni fog és vele együtt értéket fognak tulajdonítani az imádságnak. Az ilyen családot még inkább lehet „házi egyháznak” nevezni.

Mikor és hogyan imádkozzunk?

Jézus, amikor imádkozni tanított, mondott két dolgot, ami ellentmondani látszik egymásnak, azonban nem így van. Így beszél: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót” (vö. Mt 6,7)  és „szüntelenül imádkozzatok” (vö. Lk  21,36). Ez a két útmutatás is minden családnak szól. Kevés szóval imádkozzunk. És mikor? Vannak olyan pillanatok a nap folyamán, melyekhez inkább kapcsolódnak bizonyos családi imák, mint másokhoz. A keresztény lelkiség különböző imádságokat tanított és tanít ezekre az alkalmakra. Lehetetlen itt felsorolni valamennyit. Talán hasznosabb lesz arról beszélni, amit mindegyikben alapvetőnek tartunk.

A különböző imádságok alapvető vonásai

Reggel, ébredéskor belemerülünk a természetfölötti világba, melybe a keresztség által nyertünk felvételt. Rövid imát mondunk a Szentháromsághoz, különösen a mennyei Atyához, Máriához, az Őrangyalokhoz… Jó, ha felajánljuk Istennek a napunkat, mindazzal, ami ránk vár, ahogyan az  ima is mondja, amit sokan ismernek: „Felajánlom neked a napom minden tettét és szenvedését”. Istent ugyanis szeretnünk kell, és szeretni azt jelenti, hogy adni. Adjuk tehát új napunkat minden reggel Istennek. Jó, ha gondolatban Istenhez fordulunk reggeli, ebéd és vacsora előtt is. Étkezéskor összegyűlik a család az asztal körül és ez kiváló alkalom arra, hogy néhány pillanatig együtt imádkozzunk és elmondjuk az Úrnak, hogy ezt az egyszerű tettet is, mely testünk fenntartását szolgája, Istennek ajánljuk.

A nap folyamán aztán, amikor mindannyian evilági ügyeinkkel vagyunk elfoglalva (munka, tanulmányok, szórakozás, sport), elengedhetetlen, hogy a keresztény család együtt vagy a tagjai külön-külön néhány (5, 10, 15) percet bátran annak szenteljenek, „ami fönt van” Kol 3,1) – ahogy szent Pál mondja-, azaz behatoljunk hitünk  világába. Egy kis elmélkedést kell tehát végeznünk – ahogy mondani szoktuk -, vagy ahogy a mai fiatalok mondják, a mélyre kell hatolnunk. Olvashatunk a szentírásból részleteket, különösen az Evangéliumból, vagy valami jó lelki könyvből, mely olyan megvalósult keresztények gondolatait tartalmazza például, mint a szentek. Megállhatunk az egyik vagy másik gondolatnál, mely megragad bennünket, hogy jobban megfontoljuk és hasznos elhatározásokat tegyünk életünkre. Alapvető ebben az imában, hogy kapcsolatba lépjünk a természetfölötti világgal, melynek Isten gyermekeiként mi is tagjai vagyunk, hogy erőt és fényt merítsünk belőle. Régebben a rózsafűzért is imádkozták a családban. Az ember megérti, hiszen így minden nap végig lehet venni hitünk titkait. Többször dicsőítéssel fordulhatunk Máriához: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes .. áldott vagy te az asszonyok között..”. Akiben csak egy kis szeretet is van Mária iránt, az szívesen imádkozza, mert aki szeret, az soha nem unja meg a szeretet szavait ismételni a szeretett személynek. Mária ezen felül minden kegyelem tárháza, rá bízhatjuk mindazt, ami gonddal tölti el emberi szívünket. Kérhetjük, hogy tekintsen arra a pillanatra, amit most élünk és halálunk órájára. Az Egyház ma is tanácsolja a rózsafűzér imádkozását. Ha ez azonban soknak tűnne, nem mondhatnánk el naponta legalább tíz Üdvözlégyet? Alapvető ebben az imában az, hogy lelkünk kapcsolatát ápoljuk azzal, aki Isten tervei szerint út és kapu, aki egyesít bennünket Istennel, aki remény, hiszen ő is családanya, minden keresztény család anyja. Este pedig, lefekvés előtt szintén mondhatunk néhány rövid családi imát, a reggelihez hasonlóan Hálát adhatunk az elmúlt napért, visszatekintve rövid lelkiismeretvizsgálatot végezhetünk, megbánhatjuk elkövetett hibáinkat, felindíthatjuk a szándékot, hogy jobban csináljuk másnap. Ez néhány családi ima, amit a nap folyamán végezhetünk. Helye van itt természetesen minden más szép, vigasztaló és hasznos kezdeményezésnek is, mint például a túlságosan is magányos Jézus meglátogatásának a templomban … És azokban a napokban, amikor ez vagy az a szükség szorít, sok lehetőség nyílik a család számára, hogy összejöjjön és Istent hívja segítségül. Imádkozhatunk egy vizsga sikeréért, egy gyermek születéséért, egy beteg családtagunkért, egy anyagi problémáért, egy lelki válság megoldásáért… Jézus azt mondta: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok zörgessetek és ajtót nyitnak nektek” (M 7,7). Ha Ő mondta, akkor úgy is van. (folytatjuk)

Fokoláre Lelkiségi Csoport tagjai

Ugrás az oldal tetejére