Krisztus munkatársai vagyunk!
Krisztus munkatársai vagyunk!

2016. szeptember 13.

Szolgálat. Érdekes és sokat mondó szó. A világ számára talán inkább szolgaságnak hangzik. De ez nem így van. Ebben a tettben sokkal több van, mint amit mi gondolnánk. Kisvárdán van egy kápolna, melyben egy gyönyörű Szűzanya szobor is van. Ehhez a kis kápolnához ebben az évben is ellátogattak a Máltai csoport tagjai, akik vendégül látták a Caritas csoport tagjait. Mindkét csoport tagjait segítőknek, de még inkább szolgálattevőknek nevezhetjük. Minden évben kérve Mária segítségét a munkájukra, s a világ minden szolgálattevőjéért imára gyűltünk össze. Én, ahogyan beléptem ebbe a kis kápolnába, az átimádkozott falak erejét is éreztem. Imádság közben rákérdeztem Istentől, hogy vajon Ő mit tudna üzenni. Egy Szentírási részt eszembe is juttatott, mely egyben a saját papi jelmondatom is. „Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.” Jn12,26

Isten fel tud és fel is akar használni mindannyiunkat. De sokszor úgy használ fel bennünket a jóra, hogy mi szinte nem is tudunk róla. Pont azért teszi ezt, mert mi igent mondtunk a szolgálatra. Egy alkalommal megkérdezték tőlem, hogy papként miért igyekszem állandóan a szeretetet hirdetni és élni? Azt válaszoltam rá, hogy ha szívből jövő választ kellene adnom, akkor azt mondanám, hogy Jézus Krisztusért. Mert szeretem őt. S ahogyan mi mindannyian kicsit is tudjuk szeretni, Isten már beavat minket munkájába és munkatársává rendel. S mi magunk válunk olyan emberekké, akik Krisztus hirdetik és viszik a világnak, mely nyomot hagy. A következő történet érzékelteti velünk, hogy mi is nyomot tudunk hagyni a világban.

Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt. Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe. Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe.

Az elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán és a kerítésbe beütött szögek száma napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint a szögeket beütni a kerítésbe. Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú egyetlen szöget sem ütött be a kerítés fájába. Ekkor megkereste az apját és elmesélte neki, hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie. Ekkor az apja azt mondta neki, hogy minden nap, amikor megőrzi a nyugalmát és nem kerül veszekedésbe senkivel sem, húzzon ki egy szöget a kerítésből. A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte apjával, hogy már egy szög sincs a kerítésben.

Az apa elkísérte a fiát a kerítéshez, és így szólt:

– Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg mennyi lyuk van ezen a kerítésen! Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor összeveszel valakivel, és amikor egy gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen. Belemárthatsz egy kést egy emberbe, majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ott marad. Mindegy hányszor is kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad.

A szögek helyett inkább egy puha érintés, mennyivel többet ad.. Más a mi küldetésünk! Ahogy Teréz anya mondja: Egy toll vagyok Isten kezében, mellyel Isten gyönyörű dolgokat tud írni. Markovics Balázs atya

[ képek... ]

Ugrás az oldal tetejére