Ministráns találkozó
Ministráns találkozó

2017. április 22.

„Ti vagytok a föld sója” Krisztus katonái, a ministránsok megérdemelnek ilyen címeket. Valóban, hiszen az ő szolgálatuk nem elhanyagolható, nem helyettesíthető semmiféle más dologgal. Mi, akik részt vettünk az egyházmegyei ministráns találkozón, érezhettük, hogy mint ministránsok nem is vagyunk olyan kevesen. Jézus behívója ebbe a fajta katonaságba élő és erőben gazdag. De miért? Mert amikor a hitünkről beszélünk, akkor nemcsak tudom és akarom a jó győzelmét, hanem megjelölöm annak forrását. Istent! Ez a fajta szolgálat mindig meghatározó egy ember életében. Olyan sokan mondták már nekem: Balázs atya én is ministráltam ám, amikor fiatal legény voltam. S most 80 évesen még mindig érzem, hogy ez sok erőt ad az életemben.

A ministráns találkozó mindig jó lehetőség arra, hogy kívülről is megerősödjek hitemben, amikor látom, hogy akár a mi egyházmegyénkben is nem 10 vagy 20 ember mer odaállni az oltárhoz, hanem akár több százan. Láttam egyszer egy viccesnek tűnő, de az élet reális oldalát mutató képet. Egy pap ministránsok nélkül áll az oltárnál. Mikor az Úrfelmutatás részéhez ér, akkor a lábára szerelt csengővel oldja meg a helyzetet. Felmutatja a szentséget, s közben rázza a lábát. Ez a kicsit morbid kép jelzi, hogy milyen nagy szükségünk is van rájuk. De nemcsak azért, hogy ezt a fajta szolgálatot ellássák, hanem azért is, mert ott nagyon sokan megérezhetik Jézus hívó hangját, akár a papság, vagy a szerzetesi élethez is.

Emlékszem rá, mikor gyerek voltam hat évesen már odaálltam testvéremmel az oltárhoz. Mint pici gyerek felfedeztem mindent nem zavartatva magamat, akár a mise közbe szólva is a paphoz. De mindent ott töltött percemmel, órámmal Isten hangja lassan megerősödött bennem. Édesapámék pedig bátorítottak minden egyes alkalommal, hogy legyek csak ott az oltár mellett.

Tudom, hogy minden egyes szülőnek, nagyszülőnek kedves a gyermeke, s elszánt a jövőjükkel kapcsolatban, mindent megtesznek, hogy boldogok legyenek. De gondolunk-e a lelki jövőjükre? Tudjuk-e erősíteni Isten hívó szavát bennük? Mert ha igen, Istennel dolgozunk együtt, ha nem, akkor Isten ellen dolgozva lépünk fel, még ha úgy érezzük is, hogy a jó cél érdekében munkálkodunk. Jézus azt mondta tanítványainak, amit most nektek szülőknek is meg kell hallanotok: „Engedjétek hozzám a gyermekeket!”

A ministráns találkozón éreztem, hogy egy kérdést mindenkinek fel kell tennie magában az élete folyamán. Te mersz-e Istenre hallgatni?

A napot szentmisével kezdtük, majd a római katolikus papokból álló páter rock együttes zenélt nekünk egy órán keresztül. Ezt követően kisebb csapatokban feladatokat oldottunk meg versenyszerűen. Majd következett a megérdemelt ebédünk, majd a jégkrémezés. Mindeközben püspök atya készült, s remélte, hogy a fiataloktól sok kérdést fog kapni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kikérdezhettük püspök atyát, aki szívesen válaszolt minden egyes kérdésre. Aztán következett a legyen ön is milliomos ministráns verziója, amelyet Gyetkó László atya vezetett. Mondanom sem kell, ügyesek voltak a fiatalok, hiszen majdnem minden kérdésre tudták a választ. Együttlétünket imával zárva hálát adtunk Istennek a napunkért, az együttlétért és a Krisztusban való megerősödés lehetőségéért. De jöttünk haza üres kézzel, hiszen mindannyian kaptuk egy karkötőt Krisztus katonája felirattal, melyet püspökatya jóvoltából kaptunk.

Ne feledd! Te is Krisztus katonája vagy!

Markovics Balázs káplán atya

[ képek... ]

Ugrás az oldal tetejére