Adventi lelkigyakorlat
Adventi lelkigyakorlat

2017. december 17-19.

Karácsonyi készülődésünk végéhez közeledve három lelkigyakorlatos estén vehettek részt a kisvárdai hívek. A szentbeszédet Gáspár Mátyás ajaki plébános atya tartotta.

A vallási szimbólumok a természetfölötti világot akarják behozni életünkbe. A szentbeszédekben az adventi koszorú gyertyáiról elmélkedhettünk, azokról a gyertyákról, amelyeket négy egymást követő vasárnap gyújtunk meg. A természetfölötti világból jön a világosság, a fényesség. A négy gyertya intsen bűnbánatra, buzdítson imára, serkentsen jótettekre és sarkalljon önfegyelmezésre.

Az első este az első gyertyáról, a bűnbánat gyertyájáról, a bűn fogalmáról elmélkedtünk. Először Ádám és Éva történeténél helyezkedik szembe az ember Istennel. Pedig Isten boldogságra teremtett minket, de mi sokszor önmagunk akaratát akarjuk érvényesíteni, önfejűek vagyunk. Mivel szabadnak vagyunk teremtve, így az Isten meg is engedi, hogy szabadon döntsünk. A bűn lényegét értenünk kell és néven kell neveznünk. Mai világunk problémája, hogy a bűn annyira elmosódik, hogy végül a rosszat is jónak látjuk. A bűn struktúrái beépülnek a törvényhozásba és azt hisszük, hogy ami törvényes az jó: az emberi élet elején Istent játszunk, amikor el akarjuk dönteni, hogy mikor születhessen meg a magzat, és az emberi élet végén mi döntjük el, hogy mikor jöjjön a halál. XVI. Benedek pápa így fejezi ki: erkölcsi relativizmus diktatúrája van a civilizált világban. Úgy gondoljuk, hogy jó az, amit a többség jónak tart. Látnunk kell a bűnt, a bűn jelét. A bűn által a paradicsomba beköltözött a félelem. Ha megvizsgáljuk ezt a félelmet, akkor jövünk csak rá, hogy milyen nagy a bűn a világban. Félünk az egyéni életben, a közösségi életben, a társadalmi életben. A bűn következtében bekövetkező félelemnek a megoldása a megtestesülés. Isten elküldte fiát, hogy kimentsen a félelem birodalmából. Angyali üdvözletnél így szólt az angyal: Ne félj Mária! Józsefhez hasonló képen szólt: Ne félj feleségül venni Máriát! Jézus feltámadása után így köszöntötte tanítványait: Békesség veletek, én vagyok, ne féljetek! Jézus olyan lelket akart nekünk adni, amiben nincs félelem. A szeretet lelke jelenti számunkra a megoldást, a szeretet megszünteti a félelmet. A Szentlélek a keresztség és bérmálás által bevon bennünket a Szentháromság belső életébe. Kialakítja bennünk a Lélek az optimista életszemléletet. Jézus Lelke tölti be szívünket, amit Jézus ad a bűnök bocsánatára. A Lélek irányítása alatt veszünk részt abban az újrateremtésben, amit Jézus elkezdett.

A lelkigyakorlat második estéjén a második gyertyát, az imádságot állítottuk elmélkedésünk középpontjába. Amikor megbánjuk a bűneinket, akkor helyet készítünk a Szentléleknek. Imádságunk legyen lélekből való. Amikor a szülők imádkozni tanítják a gyermeküket, akkor a személyes szeretetkapcsolatot ültetik el. Vannak a különböző élethelyzeteknek is imádságai, és az egyház hivatalos imáját, a zsolozsmát pedig a világi hívek is bátran mondhatják. A legszentebb imádság az eucharisztia ünneplése, ez a keresztény élet csúcsa és lelki életünk forrása. Bármilyen imát végzünk is, a lényeget értenünk kell, azt hogy a Jóistennel beszélünk. Imáinkban bátran kérhetünk, de ne akarjuk Istennek megmondani, mit csináljon. Nekünk Jézus lelkével kell imádkoznunk. Keresnünk kell, hogy mi számunkra az Atya akarata. Jézus az ételhez hasonlítja a Mennyei Atya akaratát. Az egyetlen imádság, amit megtanított nekünk Jézus, a Miatyánk. Mondjuk minden nap: Legyen meg a te akaratod! Ez a központi gondolata az imának. Ne feledjük, hogy soha nem mondhatjuk: tudunk jól imádkozni!

Bármelyik imát is mondjuk, jusson el a szívünkhöz, így juthatunk előre a keresztény életben. Engedjük, hogy a Lélek tudjon bennünk imádkozni! Figyeljünk arra, hogy ha elkezdünk imádkozni, az Isten akaratát keressük, lehetőleg már reggel kezdődjön! Tervezzük meg, hogy mit szeretnék aznap csinálni! Azokat, akikkel találkozni fogok aznap, vigyem az Isten elé, a találkozás Isten szeretetében történjen. Mindenki, akivel találkozok, kapjon tőlem jó szót. És csak azt kérjük, hogy az Úr akaratát tudjuk teljesíteni. A személyes imává váló mélység a Szentlélek csodálatos munkáját eredményezi. Hatása csodálatos, egyre többet fogunk kívánni ezekből a percekből. A Szentlélek általunk is visz az emberek életébe ajándékokat. Ha megtanulunk jól imádkozni, akkor ez a Lélek fog dolgozni bennünk, éltetni minket, és eljut mindenkihez.

A harmadik gyertya jótettekre sarkall. Ha az ima csak Istennel kapcsol össze és nem visz az emberek felé, akkor az nem elég. A megtérésünknek együtt kell járnia azzal, hogy jót akarjunk tenni és imádságainknak jó cselekedetre kell indítania minket. A jó cselekedet azt jelzi, hogy van lelki életem és kívülről láthatóvá válik. Az a jócselekedetem, hogy nem önközpontú vagyok, hanem arról kezdek el gondolkodni, hogy a másik embernek mire van szüksége. Jézus vállalta a mi emberi sorsunkat. Belépett az emberi történelembe, egy lett közülünk, és megmutatta, hogy hogy kell jónak lenni. Sorsunk vállalását belemondja egyetlen mondatba az utolsó vacsorán: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. A mi sorsunk vállalása az eucharisztiában állandósul. Az eucharisztia ünneplése a keresztény élet csúcsa. Az eucharisztia ünneplése azt tudatosítja állandóan bennünk, hogy Jézus akarja, hogy lássák a mi jótetteinket. A jócselekedet jelzője és mértékegysége is a kereszténységnek. A kereszténység karitatív megjelenés nélkül üres. Az őskeresztényeket arról ismerték meg, hogy szerették egymást és látták a jócselekedeteiket. Vinnünk kell a jó hírt, mert küldetésünk van. A jó hír a jócselekedet által válik láthatóvá. A jótetteink elkísérnek minket az örökkévalóságba, ez lesz rajtunk számon kérve. A jócselekedet ott volt Mária adventjében is, aki meglátogatta Erzsébetet és segített neki, amíg fia János meg nem született. Isten jelen van annak a két személynek a szeretet kapcsolatában aki a jót teszi és akivel a jót teszik. Határozzuk el, hogy ne legyen olyan nap, amikor nem teszünk jót, próbáljunk minél több jót tenni!

A negyedik gyertya kapcsolatban van a harmadikkal, az önfegyelmezés gyertyája. Magunkról lemondunk, hogy másokkal jót tegyünk. A másik embert állítjuk a gondolkodásunk középpontjába.

Úgy haladjunk a karácsony felé, hogy őszinte bűnbánatot tartva, szentgyónásunkat elvégezve, imádságos életünkben megújulva, eljutva az igazi személyes imához, jócselekedetekre törekedve, és magunkat fegyelmezve, valóban az egész családunk számára boldog Istenlátogatást hozó ünnep legyen a karácsony!

Polyák Tamás
akolitus

Ugrás az oldal tetejére