„Ne félj, mert megváltottalak, Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak, Örökre enyém vagy!”
/Karizmatikus ének/

Ha ezt a szót halljuk, primicia, a felszentelt római katolikus papok első szentmise-bemutatására gondolunk, mely nem csak ünnep, hanem köszönet és hálaadás is egyben.

„Szokás szerint az újonnan felszentelt pap szülőfaluja, szülővárosa templomában az ünneplő hívek körében mutatja be az első, avagy az újmiséjét: a primiciát.

Mielőtt a papság elindul a templomba, az új papot a családtagok jelenlétében az édesapa és az édesanya megáldja, a pappá lett fiukat az egyház és Isten népe szolgálatára átadják. Az újmisést a szülői házból ünnepi menetben a templomba kísérik. Zengnek a harangok. A menet élén keresztet visznek, utánuk lányok és fiúk haladnak. A fiatalok csoportjában lépdelnek az újmisés egykori játszótársai, osztálytársai, barátai. Az újmisést virágfüzéres gyerekek veszik körül, egyikük virágszirmokból készített szívet visz annak jeléül, hogy az új pap szívét, egész személyiségét Isten és a hívő nép szolgálatára szenteli. Mögötte szülei, a rokonság, a hívők közössége halad.

A templomba érkezve az orgona felzúg; az oltár előtt megállnak, köszöntők hangzanak el, szól a helyi plébános, gyermekszavalatok csengenek.”
/Lőrincz Ottó – plébános, Kárásztelek/

2018. június 24-én vasárnap az esti órákban Dobai Barna Ottó újmisés atya tartotta primiciáját a kisvárdai római katolikus templomban.

Az ünneplő papság és asszisztencia a plébánia udvaráról vonult át közösen a templomba, miközben zúgtak a harangok, melynek üzenetét messzire repítette a szél: „Misericordia-Irgalmasság”.

A templom udvarán újmisésünket paptestvérei ünnepi ruhába öltöztették, melyet előtte megáldottak.

Az ünnepi bevonulás és köszöntések után az újmisés megkezdte első szentmiséjét.

Lőrincz Ottó újmisésünk egykori plébánosa így kezdte szentbeszédét: „Ottó atya, ezen a primicián hiányzik valaki, az édesanyád.” – Albrecht Dürer alkotására hívta fel figyelmünket plébános atya, amely egy összetett kezet ábrázol. A művész édesanyja kezét rajzolta meg, aki jelen esetben újmisésünk elhunyt édesanyjának kezére emlékeztet valamennyiünket.

„Pappá lettél. Hatalmat nyertél, hogy bemutasd az újszövetség tiszta áldozatát. Jézus Krisztus testét és vérét a kenyér és a bor színe alatt, áldozatul magad és a nép bűneiért. Mától kezdve élethivatásod Isten Országának szolgálata. Jézus Krisztus titokzatos testét kell építened - a híveket - az igazság ismeretére kell vezetned...”

„A mérnök tudása által épít, az orvos praxisa által gyógyít, a művész tehetsége által alkot, és a pap életszentsége által teremt, gyógyít és épít. Kérjük, s te se szűnjél meg kérni a Szűzanyát, segítsen neked a papi méltóságnak megfelelő papi lelkületet kialakítani és mindig megőrizni.”

Majd újra a kezekre hívta fel Ottó atya a figyelmünket: „Kedves Testvér! Talán nem is gondolod, hogy a Te papi életedben is milyen nagy szerepet játszanak a kezek. Emlékszel, tegnap Palánki Ferenc püspök atya fölszentelt: A szertartás keretében hirtelen nagy csend lett, és a püspök – semmit sem szólva – fejedre tette a kezét. Nem a maga nevében és hatalmából tette ezt. Ő ott akkor más Valakit képviselt. Abban a pillanatban maga Isten volt az, aki fejedre tette a kezét, hogy kiválasszon magának...”

„Az ember leghőbb vágya, hogy valakihez tartozzék, hogy valakié legyen! A vallásos emberé, hogy Istenhez tartozzék, az Övé legyen. Tudta ezt Isten is, ezért is üzente népének: „Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy.”

Majd ezeket az intelmeket adta át újmisésünknek Ottó atya:
"A mise után is, a templomon kívül is pap kell, hogy légy...
Akkor a munka nem teher, hanem megszentelődésed eszköze.
Akkor a hívek nem izgága, akadékoskodó emberek, hanem Istent kereső lelkek, akiket türelmesen kell vezetned a jóra.
Ha életed „égő áldozat”, akkor az adminisztráció nem unalmas időtöltés, hanem életszükséglet ahhoz, hogy egyházközségedet anyagilag rendben tartsd.
Ha életed Istennek tetsző áldozat, akkor a hosszú út a filiákba nem szükséges rossz, hanem mind megannyi lehetőségek új lelkek toborzására és a régiek megerősítésére."

Végezetül ezekkel a gondolatokkal zárta beszédét plébános atya:
„Köszönjük, hogy létezel, hogy vagy és visszajöttél közénk. Köszönjük, hogy azt teszed, amit lelkiismereted diktál. Isten áldja meg kezeidet, és egész papi lényedet, hogy még sokáig áldás és jóillatú áldozat lehess számunkra!

A szentmise záró, fő eseménye az újmisés áldás. Megható pillanatok voltak, amikor sor került az újmisés áldásra. Dobai Barna Ottó atya elsőként az elé járuló lánytestvérét, majd rokonait áldotta meg, azután első plébánosát Lőrincz Ottó atyát, jelenlegi plébánosát Linzenbold József atyát, majd a több padsort is elfoglaló és elé járult paptestvéreket, végül pedig a templomi sokaságot.

A kijáratnál mindenki megkapta az újmisés szentképét, rajta Ottó atya jelmondatával:
„Misericordia – Irgalmasság”

Borus Lászlóné
média-szakos hallgató

Fotó: Kerezsi Béla

[ képek... ]