Gyalogos zarándoklat Máriapócsra
Gyalogos zarándoklat Máriapócsra

2018. július 28.

„Uram, te vagy a fény a sötétben,
Krisztusom jöjj, világítsd be a szívem!
Uram, te vagy a fény a sötétben,
Krisztus jöjj, te vezess utamon!„

/liturgikus ének/

Immár 9. alkalommal mondtunk igent Krisztus hívásának, és indultunk el gyalog a máriapócsi kegytemplomig, ahol Palánki Ferenc, a debrecen-nyíregyházi egyházmegye főpásztora mutatott be ünnepi szentmisét az egyházmegye híveinek.

2018. július 28-án 34 fő részvételével vágtunk neki a közel 45 km-es útnak, melyet áldás nélkül nem kezdhettünk el, így Linzenbold József plébános atya lelket melengető szavai és áldása után kezdetét vette zarándoklatunk.

Utunk során több állomáshelyen is megálltunk, így Anarcson Monostory Marcell görögkatolikus esperes atya várt bennünket kedves szavaival, majd Nyírkarászban Katona István római katolikus plébános atya, Baktalórántházán pedig Lázár István plébános atya.

Állomáshelyeinken nem csak Krisztus szeretete, hanem a hívek és az atyák segítőkészsége, imája, alázata is megerősített bennünket hitünkben, lelkesedésünkben és kitartásunkban. Mindannyian arra buzdítottak bennünket, hogy ne csak a kitűzött cél lebegjen szemünk előtt, hanem az a mély bűnbánat, mely segítségével lépésről lépésre letehetjük lelkünk keresztjét. Köszönjük nekik a lelki és testi felfrissülést, mellyel gazdagon elláttak bennünket.

Az éjszaka csöndjét megtörte halk énekünk, csöndes imádságunk, az egymással folytatott önfeledt beszélgetések. Barátságok születtek, megismertük egymást, hiszen többen csatlakoztak hozzánk ajakról is, olyanok is, akik már több éve társaink a zarándoklatban.

A Hold mindvégig előttünk járt, megvilágítva lépteinket.

József atya jelenléte erőt adott mindannyiunknak, s bár nem tarhatott végig velünk, éneke, imája és kitartása bűnbánatra szólított.

Zarándoklatunk alatt több segítőnk is volt, hiszen velünk tartott Ignácia nővér is, aki a Szent László Katolikus Gimnázium kisbuszával kísért utunk során. Bárki beülhetett mellé, aki testileg elfáradt, s a vele való beszélgetések után igazán felfrissülve folytathatta lépteit. Köszönjük nővér a lelki táplálékot!

S aki szinte a kezdetek óta velünk tart, Bákonyi Sándornak is köszönettel tartozunk - aki nem csak egyházközségünk gondnoka, hanem valamennyiünk jó barátja - biztosította számunkra a pihenés lehetőségét, s vitte autójával csomagjainkat.

Hajnali 5 óra körül az út végén csapatunk bár kicsit szétszakadozott, de a szentmise alatt mindannyian együtt imádkozhattunk és adhattunk hálát Istennek, a mi Urunknak, hogy mindvégig velünk volt nehézségeinkben, fáradtságunkban és kitartásunkban. Jó volt fürkészni az arcokat, keresni az ismerős szempárokat a több 100 fős zarándok között, s mosolyogva egymásra tekinteni: igen, újra megcsináltuk.

Borus Lászlóné
egyházmegyei média-szakos hallgató

[ képek... ]

Ugrás az oldal tetejére