Elsőáldozás
Elsőáldozás

2019. június 16.

„mert ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mert mindnyájan egy kenyérből részesülünk” (Szent Pál apostol)

Kisvárda, 2019. június 16. vasárnap … Emma lányunk elsőáldozása, az első találkozása az Oltáriszentségben jelen lévő Jézussal ... egy életre szóló felejthetetlen élménye marad életünknek.

Az apai nagyszüleimtől kapott vallásos nevelés, a vasárnapi szentmisék hangulata, a templom „illata”, az egy közösséghez tartozás élményei meghatározó, emlékezetes pillanatai a gyermekkoromnak. Ebből táplálkozva mindig is tudtam és fontosnak tartottam gyermekeim keresztény nevelését, hogy ezt az érzést ők is megélhessék. Így mikor megszülettek úgy döntöttünk, hogy megkereszteljük és segítjük őket az elsőáldozás, majd a felnőtt kereszténnyé válás felé vezető úton.

Az elsőáldozást komoly 2 éves felkészülés előzte meg. Szombatonként, a plébánián a fáradtságot nem ismerő József Atya, majd iskolai hittan órák keretein belül a hitoktatók lelkiismeretes munkájának gyümölcseként végül idén 36 gyermek - köztük Emma is - először járult a szentáldozáshoz.

Egyre fokozódó izgalommal és várakozással telt az Oltáriszentség vétele előtti hónap: a lelki készület lépései, a tudnivalók ismételgetése, a szertartás próbái ennek az időszaknak örömmel végzett, természetes velejárói voltak.

Június 15-én szombaton kora délután, a másnapi szertartás próbájával kezdődött a különleges alkalom. A szentgyónásra izgatottan várakozó, korábban zajos, izgő-mozgó gyermekcsapat most lecsendesedve figyelte és rögzítette az eseményeket. Sokat jelentett József Atya értő segítsége, amellyel sikerült a gyerekek feszültségét oldani így a szentgyónást követően valamennyien mosolyogva és megnyugodva jöttek ki a templomból.

Másnap már minden a nagy találkozásról szólt: a templom elbűvölő volt a csodaszép virágdíszítéstől, amit mi szülők nagy szeretettel készítettünk Kati néni segítségével. A gyermekek fehérbe öltözve, a hitoktatók, ministránsok és József Atya kíséretével vonultak be, hogy a kezdeti köszöntőket követően helyet foglalva bekapcsolódhassanak a szent cselekménybe. A gyerekek szívesen vállaltak részt a tennivalókból: könyörgéseket olvastak, verseket szavaltak – csakúgy mint néhány vállalkozó kedvű szülő. Majd elérkezett a várva várt pillanat.

Nekem a szentségek közül talán ez a legkedvesebb, hiszen öröm volt ennyi gyermeket látni amint magához veszi az Oltáriszentséget, Isten szeretetének szentségét a meghatódott szülők, rokonok, barátok társaságában.

Az elsőáldozási szentmise után átvonultunk a plébániára egy kis szeretetvendégségre ahol a kínált kalácsnak és kakaónak hatalmas sikere volt!

Itt szeretnék hálás köszönetet mondani szívem egész melegével azoknak, akik lehetővé tették azt, hogy akkor és ott, jelen lehettem és részt vehettem ebben a meghitt emlékezetes eseményben.

Ezután ismét következnek a hétköznapok, de az elsőáldozók szívéből már kitörölhetetlen emlék marad az Istennel való találkozás élménye!

Tóthné Balogh Nóra
édesanya

[ képek... ]

Ugrás az oldal tetejére