ÚRNAPJA
ÚRNAPJA

2019. június 22.

„Fiatal pompájú gallyakat tördeltek le akkor útszéli oltárok díszéül, és halódó leheletük nyers és keserű zamata úszott a kis templomváros utcái, terei fölött. Illat, az erjedés szomorú mélysége és izgalmas jelentőségek; összetaposott virágtestek csípős és forró zamata kavargott a fulladt zsolozsmák gőzével, verítékes embertömegek sűrű páráival az átmelegült, napfényes porban.

Mi a kolostorból indultunk sorral a nagytemplom felé. Lesütött szemű, fehér-fekete apácák lépdeltek itt-ott mellettünk, fáradhatatlan ajkkal suttogva örök imáikat...”

A templomban vagyunk már, a nagy, román egyházban. A nagy kerekded nyílásokon fehéren ömlik be a profán, külső fény, felhőssé világítva a tömjénködöt. A lágy színű felhőzés folytatódik a Boldogasszony derűs képén a mellékoltáron, ahol a mi nagy papunk kismisét mond nekünk. A főhajóban fenn ünnepi misztériumjáték folyik, az énekeskanonok dalára felelget zengve a kórus, és zsong az orgonaszó; aranyhímes fehér selymek uszályát hordozzák az Úr szolgái komoly és kimért ritmusú táncban...

Mi alig láthatunk odáig; – de itt szép, komoly angyalkák könyökölnek Asszonyunk lábai alatt, és sarlós hold az ő zsámolyunk.”

(Kaffka Margit: Úrnapja – részlet)

Fotó: Borus Lászlóné

[ képek... ]

Ugrás az oldal tetejére