Nagypéntek

Nagypéntek – az év legcsendesebb, legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. De emlékeztethet ma az oltár a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata végbement.

A liturgia azzal vette kezdetét, hogy József atya piros ruhában, némán vonult az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborult az oltár előtt. Ez az oltár most maga a Golgota volt. Velük együtt mi is letérdeltünk, s csendben imádkoztunk: lélekben mi is a Golgotán.

Jézus szenvedésének történetét a Passiót a mai napon az egyházközség énekkara és az Arcadelt Kórus adta elő Faragó Sándor karnagy vezényletével.

A Passió alatt, lélekben a kereszt előtt voltunk, s így szemléltük, éltük át a mai nap történetét.

Majd az oltár előtt álló kereszthez járultunk: „Íme, a szent keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága” – térdet hajtva előtte, megérintve, megcsókolva Jézus keresztre szegezett testét.