Ökumenikus imahét Kisvárdán

 

„Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra! (Iz1,17)

Az idei ökumenikus imahét vezérgondolata!

 

Az ökumenikus imahét az utóbbi években valamitől mindig másképpen telt. A tavalyi és az előtti évben a koronavírus okozta veszély miatt bezárkóztunk, félve jöttünk el, hogy együtt ünnepelhessünk templomainkban, maszkot öltöttünk, hogy eltakarjuk arcunkat, s megóvjuk egymást, önmagunkat.

Az idei évben ismét egy új helyzet elé kerültünk, hiszen a görögkatolikus és római katolikus templomok ajtajai egy időre bezáródtak – de nem a vírus miatt – hanem hogy új köntösbe öltöztessék őket a hívek és a város örömére.

Az Ökumenikus imahét harmadik napja a Szent László Katolikus Intézmény Dísztermében került megrendezésre, melynek házigazdája a római katolikus egyházközség volt. Igét hirdetett Hulej Enikő evangélikus lelkipásztor.

„Jézus rátekintett, megkedvelte és ezt mondta neki: egyvalami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj és kövess engem.” (Márk 10,21) – ezzel az evangéliumi szakasszal kezdte ünnepi beszédét a lelkipásztor.

A mai evangéliumi szakasz a gazdag ifjú történetére irányította figyelmünket. Valamennyien, templomba járók elgondolkodtunk azon, hogy mennyire büszkék vagyunk a jóságunkra, mennyi mindent megtettünk az Istenért. Hogy mi milyen odaszánt életet élünk. Mennyire szem előtt tartjuk az Isten törvényét.

 

„Vajon

ez elég lesz

az üdvösséghez?”

 

Ez jó hogy így van, de ha mindez kicsit átcsúszik a büszkeségbe, akkor szembesülnünk kell azzal, amivel a gazdag ifjúnak is szembesülnie kellett, amikor oda ment az Úr Jézus elé. Hiszen ez a gazdag ifjú, aki oda futott Jézushoz nagyon akart jó ember lenni. Tudatában volt annak, hogy ez milyen sokszor sikerült is neki. Tudta azt, hogy hogyan szól a Tízparancsolat, pontosan ismerte az Isten igéjét, az Isten törvényét, és nagyon büszke volt arra, hogy ő azokat a parancsolatokat szem előtt tartja a mindennapi cselekedetei közben. De azért valahogy mégis ott motoszkált benne a kérdés, vajon ez elég lesz az üdvösséghez?

Én elgondolkodtam már ezen? – tette fel a kérdést az igehirdető: Tudom az Isten akaratát, szem előtt tartom, nagyon igyekszem, és mások is azt látják rajtam, hogy milyen nagyszerű gyermeke vagyok az Úr Jézusnak, de vajon ez elég lesz az üdvösséghez?

Amikor oda került Jézus közelébe, akkor – olyan megdöbbentő ez a megfogalmazás – „odafutott Jézushoz és megkérdezte tőle: jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? „

Én, mikor lehetek biztos abban, hogy megtettem mindazt, ami szükséges az üdvösséghez? Majd Jézus visszajelez neki, ismered a parancsolatokat – s ő ekkor megkönnyebbül. Igen, ismerem, ezeket próbálom gyakorolni a mindennapi életemben. De Jézus itt nem hagyja abba, hanem folytatja és mond neki valami egészen megrendítő dolgot. Olyat, ami megrendítette és összetörte?

 

Egy

valami hiányzik,

csak EGY!

 

Csak egy? Látszólag úgy tűnik, hogy csak EGY?! A 99% az mennyire fantasztikus? Az az 1 a veszteségre már leírható, emberi gondolkodásunk szerint. De az a CSAK EGY, amiről Jézus beszél, az nem azt jelentette, hogy még valamit tegyél hozzá, és akkor utána nyugodtan hátra dőlhetsz, hanem, hogy mindent engedj el, és utána kövess engem!

Drága testvérek – folytatta gondolatait a lelkipásztor, itt derül ki az, hogy ennek az ifjúnak a keze is markolt valamit. Ennek az ifjúnak a keze görcsösen szorította az anyagi biztonságot, és azt a társadalmi megbecsültséget, ami ezzel együtt jár. Ennek a gazdag ifjúnak a keze görcsösen szorította a vallásgyakorlatból fakadó büszkeséget, az önigazságát, mert azt hitte, hogy az üdvössége csak és kizárólag rajta múlik. Tudja, hogy mi a követelmény, s ha ő eléggé akarja, s eléggé oda szánja magát, akkor az neki sikerül.

Jézus nem azt mondja, hogy ez baj, nem baj, hogy az ember törekszik, nem baj, hogy az ember igyekszik minél inkább az Isten akarata szerint élni. Nem baj, hogy az ember szeretné minél jobban megismerni az Isten akaratát, törvényét és a mindennapokban felidézni egy-egy döntésnél, hogy mi az, amit szem előtt kell tartani. Ez mind nem baj. Csak az, ha az ember leveszi a tekintetét Istenről és csak saját magára néz. Ha önmagában bízik és nem az Isten Fiában, aki az erőt, a kegyelmet megadja a mindennapokhoz.

A mai evangélium nekünk szegezi a kérdéseket és megállít bennünket, ugyan úgy, ahogy megállította egykor Jézus szava a gazdag ifjút, aki őt megkérdezte az üdvösségről.

Az emberek szemében jók vagyunk, megtartjuk a Tízparancsolatot, de ez még nem azt jelenti, hogy az Isten is ilyennek lát bennünket. Hányszor derült már ki az életünkben egy-egy összetöretés alkalmával, hogy valójában, már elakadtunk a legelső parancsolatnál: „Én vagyok az Úr, a te Istened, ne legyen más Istened” – azaz az Isten legyen az első mindenekben. Hányszor kiderül az, és kell ehhez egy összetöretés, kell ahhoz egy nagyon nehéz helyzet, hogy kiderüljön, valójában nem az Istenben bíztunk, hanem valaki, vagy valami másban, talán mi magunk, a mi jóságunk valahogy előrébb került az Istennél.

Az Isten jobban szeret minket annál, hogy ilyenkor benne akarjon hagyni minket ebben a helyzetben.

 

„Mi az az EGY,

ami még

neked hiányzik?”

 

Drága Testvérek, azt szeretném megkérdezni ma mindegyikünktől, most, hogy szíven talált az ige és azt érzed, hogy te vagy az a gazdag ifjú, akkor vajon mit mond ma neked az Úr Jézus ezen az igén keresztül? Mi a te fogyatékosságod? Mi az az EGY, ami még neked hiányzik? Mi az, amit neked kellene elengedned? Büszkeséget? Önigazságot? Pénzt, vagy valami mást? Mire mondja azt az Úr Jézus ma neked, hogy hagyd itt, add oda valaki másnak! Szabadulj meg tőle! Aztán jöjj és kövess engem!

Amíg az ember markol valamit, addig nem tud elfogadni helyette valamit. Amíg az ember görcsösen kapaszkodik valamibe, addig nem tud tovább menni. Amíg más valami fontosabb, addig az ember nem tudja igazán, teljes szívvel, teljes lélekkel szeretni az Istent, és követni az Urat.

Az Úr Jézus, amikor valakivel találkozik, akkor az illetőt mindig döntésre hívja. Teljesen mindegy, hogy ki az az illető, milyen háttérből jön, milyen hitbéli múlt van mögötte, az embert mindig döntésre hívja.

Erre hív ma bennünket is. Mit kér ma tőlünk? Azt, hogy: Kövess engem! Hogy rám figyelj, oda gyere, ahová én megyek. Abban vegyél részt, amibe én viszlek bele. Készen vagy erre?

Olyan döbbenetes volt a gazdag ifjú történetének a folytatása, ő nem volt kész erre. Szomorúan távozott, megtartotta azt, amije volt, de elveszítette azt, amit Jézustól kaphatott volna. Elveszítette azt a MINDENT, az Isten országát, ami sokkal értékesebb minden földi kincsnél, drága kincs, ami csak Jézus által lehet a miénk.

 

„Az Istennek

minden

lehetséges.”

 

Végezetül az alábbi kérdést tette fel a lelkipásztor: Mi a jó hír ebben a történetben? Az, amit az ifjú távozása után Jézus a tanítványainak mondott: az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges. Az Úr Jézus pont azért jött, hogy ez a lehetetlen lehetségessé váljon. Azért halt meg a kereszten, hogy ne az ember igazsága számítson, és ne a jó emberség függvénye legyen az örök élet, hanem az Isten irgalma, és az Isten kegyelme átölelhessen bennünket.

Azért jött az Úr Jézus, hogy megnyíljanak ezek a görcsbe szorított kezek, hogy elengedjük azt, amit szorítunk, és hogy Jézus követőinek a szabadságában járhassunk. Legyen így! Ámen.

 

Kisvárda, 2023. január 18.

Ökumenikus imahét 3. napja

 

Koszta Mariann

sajtófelelős