Első szentáldozás Szentháromság vasárnapján

“Hófehér ruha, fehér virágok, meghitt templomi légkör, csodálatos orgonajáték…”

Kedves Olvasó!

Szeretnék megosztani veled egy számomra csodálatos történetet, amely 2022. 06. 12. napján a kisvárdai római katolikus templomban Isten segítségével beteljesedett. 21 elsőáldozó gyermek részesült abban az Istentől eredő ajándékban, hogy ezek a gyermekek először fogadhatták a szentostyát magukhoz. Mi szülők, nagyszülők, rokonok és barátok szinte félig kimagaslottunk a padokból, hogy láthassuk, hogyan veszik magukhoz „Krisztus testét” az oltár előtt,- amikor az Úr első alkalommal látogatja gyermekeink szívét és a szentostyában egyesülve átöleli testüket. Szemünkben egy könnycseppel, lelkünkben a teljes megnyugvással engedtük vissza testünket a padokba. Ezen ünnephez méltó szentmise mindannyiunk lelki feltöltődését szolgálta.

Az ünnepélyes keretek, mint a hófehér ruha, a fehér virágok, a meghitt templomi légkör, a csodálatos orgonajáték, József atya példabeszéde  és a gyerekek versei – az alkalomhoz méltóan keretezték ezt a Szentháromság vasárnapján lezajlott eseményt.

Az elsőáldozók között voltak olyan gyermekek, – mint az én gyermekem is – akiket József atya keresztelt meg ugyanebben a templomban és most ő általa részesültek a gyermekek az szentáldozás szentségében is. Ez még magasztosabbá tette ennek a szentmisének a jelentőségét.

Természetesen az idáig vezető út jóval korábban kezdődött:

A plébániai hittanórák rendszeres látogatásával, az iskolai hittanórákkal, sok imádkozással, József atya, Péter atya és a hitoktatók terelgető odafigyelésével és irányításával. A vasárnapi szentmiséken való rendszeres részvétel folyamatosan megerősítette a gyermekek és a szülők szívében Isten jelenlétét és szeretetét.

És ránk köszöntött az a szombat reggel, amikor izgatottan keltünk, mert készültünk a szentgyónásra. Hiszen mi emberek az ismeretlentől tartunk. Fenntartásaink vannak az új dolgokkal kapcsolatban. Folyamatosan bombázott minket a gyermek kérdéseivel. Mit válaszoltunk és hogyan? A gyermekkorunkból hozott példákkal. Mert mi is követtünk el hibákat és bűnöket.  A gyermek érezte annak a súlyát, hogy ami a szentgyónás alkalmával történni fog vele, az meghatározza majd a kis lelkivilágát. Gondolatait próbálta rendszerezni és József atya tanácsára egy kis papírra leírta bűneit.

Emlékszem, ahogyan a templomban zavart mosollyal várakoztak a gyóntatószék előtt és amikor újra láttam a kis arcukat szinte ragyogtak. Nekünk felnőtteknek óriási a felelősségünk abban, hogy gyermekeinket megtartsuk ezen az úton és a római katolikus vallás gyakorlásával példaként szolgáljunk számukra.  Mert mi kell mindehhez?  Engedjük be szívünkbe az Istent. Gondoljunk rá és imádkozzunk együtt a gyermekeinkkel. Tudatosítsuk önmagunkban és a gyermekeinkben azt, hogy az Isten megbocsájt és feltétel nélkül szeret minket, mint ahogyan mi is szeretjük gyermekeinket.

Mint ahogyan József atya is felhívta a figyelmünket arra, hogy minket embereket szeret az Isten. Értékesek vagyunk a számára, ahogyan gyermekink is a mi számunkra. Isten szeretetét és az elsőáldozás jelentőségét érezhettük ebben a szentmisében. És ezen az úton együtt indultunk el, az elsőáldozásban részt vett gyermekeink, a szülők, a rokonok, az atyák és a hitoktatók. Mi mindannyian, akik a római katolikus közösséghez tartozunk.

Reméljük, hogy ezt az utat járva és a következő állomást elérve a bérmálkozás szentségében találkozunk majd újra, – ismét felemelően csodás keretek között – a kisvárdai római katolikus templomban.

Soltész Mónika – Bóka Bálint édesanyja