Legyen ez a te életed meghatározó napja

Első szentáldozás templomunkban

A Jóisten különleges ajándéka a mai nap. Az idén második alkalommal köszönthettük közösségünk új tagjait, akik először részesültek szentáldozásban.

És hogy miért különleges még a mai ünnep? Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyitóünnepsége van ma, fővárosunkban az ország számos településéről érkező hófehér ruhába öltözött gyermekek, fiatalok és felnőttek járulhatnak először az oltár elé és részesülhetnek a szentáldozás misztériumában.  Egyházközségünk 5 „felnőtt” tagja ugyanezen napon itt Kisvárdán, a római katolikus templomban vehette magához először a szentostyát, mondhatta ki az „Áment” a József atya által kimondott szavakra: „Krisztus teste és vére!”

János, aki egyedüli fiúként csatlakozott a katekumenekhez, a mai vasárnapon még egy szentséget vehetett fel, a keresztség szentségét. Így ünnepélyesen ő is tagjává vált közösségünknek, legyen hála érte Istennek!

Plébános atya az Eucharisztikus Kongresszus mottójára hívta fel figyelmünket: Minden forrásom Belőled fakad! Számtalan forrást ismerhetünk fel, mely az Istentől fakad. Nyitottnak kell lennünk az Isten igéjére, amely egy csodálatos forrás, s melyet ha meghallunk, betölti a szívünket és egész életünket, valamint tanúságot tudunk róla tenni. A másik forrás, amely az oltárról fakad számunkra, amely ugyancsak betölti a szívünket, az eucharisztiában jelen lévő Krisztus. Ebben részesül ma a Kongresszuson több mint 1200 elsőáldozó, részesülnek belőle a katekumenek, akik először járulnak szentáldozáshoz és mi valamennyien, akik az oltáriszentséghez járulunk. Így vagyunk egységben Jézussal és egymással.”

A szentáldozás előtt így énekeltük a jól ismert zsoltárt: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én ő benne! Alleluja, alleluja! Hát lehet ennél nagyobb egységben lenni valakivel?

Nem olyan régen egy zarándoklatról tartottunk haza, a kolléganőm kitekintett az autóbusz ablakán és megpillantott egy bárányt az erdő melletti bozontosban. Felkiáltott: „Nézzétek, egy eltévedt bárány!”

Igen! Krisztus mindig tudja, hogy kire van szüksége, megkeresi, felkutatja és magához emeli az eltévedt bárányt. Maga köré gyűjti azokat, akik fontosak a számára.

Most, a mai napon 5 különleges embert terelt haza az Úr! Közöttük Leskovicsné Pocsai Ágnest, aki évek óta jár közösségünkbe férjével és két gyermekével:

„Kisgyermekkoromban református templomban kereszteltek meg, de nem gyakoroltam a vallást, és nem részesültem vallásos nevelésben sem. Felnőttként kezdtem el templomba járni. Mindig jó érzéssel töltött el, mikor időnként elmentem egy-egy szentmisére. Majd azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban megyek a templomba. A férjem és családja római katolikusok, a gyermekeink is ennek megfelelően római katolikusnak lettek megkeresztelve. Ők születésüktől kezdve vallásos nevelésben részesülnek és már elsőáldozók is voltak. Lassan a bérmálásra fognak készülni. Az idők során a szentmise menetébe be tudtam ugyan csatlakozni, mégis úgy éreztem, hogy nincs meg a teljesség, mert a szentgyónásban és a szentáldozásban nem tudtam részt venni. Ezért döntöttem úgy, hogy Plébános atya segítségével és felkészítésével én is elindulok azon az úton, mely lehetővé teszi számomra, hogy részesülhessek a bűnbocsánat és az eucharisztia szentségében, később pedig a bérmálás szentségében. Izgatottam vártam a mai napot, ami nem csak az 52.Eucharisztikus Kongresszus nyitónapja, hanem az elsőáldozásom napja is volt egyben. Rendkívül felemelő érzés volt az oltáriszentséget magamhoz venni. Köszönöm a Jó Istennek, hogy eddig eljutottam, de tudom, hogy az út itt még nem ért véget, mert kezdődik a felkészülés a bérmálkozásra.” (Leskovicsné Pocsai Ágnes)

Az ünnepi szentmise után közösen vonultunk át a plébániai közösségi házba, ahol József atya az ilyenkor hagyományos kakaóval és fonott kaláccsal látta vendégül közösségünk immáron teljesértékű tagjait.

Isten hozott közöttünk kedves Ágnes, Vanda, Fanni, Gabriella és János!

Kisvárda, 2021. szeptember 5.

Borus Lászlóné/médiafelelős